1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. a térnek az a része, amelyet valaki, valami elfoglal(hat) v. el szokott foglalni. ▸ földrajzi hely; a könyv helye a polcon; egy helyben topog ▸ helyben vagyunk ▸ helyből ▸ jó helyen tapogat ▸ helyén van az esze ▸ helyén van a szíve ▸ rossz helyre megy ▸ nem leli nem találja a helyét | a térnek az a része, ahol valakinek, valaminek lennie kell(ene), ahova való. ▸ a pokolban a helye; van helye a pénznek | vál v. hiv valaminek érvényes, helyes volta, jogosultsága. itt nincs helye a tréfának; helyt ad a panasznak.

2. a térnek meghatározott célra haszn. része. ▸ tűzrakó hely; félreeső hely | (széken, padon) ülőhely. feláll a helyéről; hellyel kínál valakit. | fekvőhely. | helyiség.

3. valamilyen vidék, tájék. erdős, sziklás hely. | helység. ▸ helyben | tört (jobbágy)telek.

4. felületnek vmely része. több helyen viszket a háta. | valaminek a (látható) nyoma. az ütés helye.

5. beszéd, írásmű vmely szakasza, része. az idézett helyek.

6. hiv hatóság, hivatal. illetékes helyen. | sajtó hírforrás. megbízható helyről.

7. munkahely, állás, alkalmazás. fontos helyet tölt be; ▸ helyben van megfelelő embert a megfelelő helyre!

8. (intézményes) férőhely. ösztöndíjas hely.

9. körülmény, helyzet, állapot. (egy) ültő helyében; ha az ő helyében volnék.

10. sp is sorrendnek, rangsornak vmely foka. a ii. hely; az utolsó helyre szorul. | ▸ helyre befut, bejön ▸ helyre fogad | mat többjegyű számban vmely számjegy sorrendi helyzete.

11. (nu-szerűen) ▸ helyén, helyében helyt

[?]

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.